Magyari Barna: Megannyi tavaly

hajamon nincs már szénszín – szívemből
kiürültek a gyúlékony titkok
parázsnéma már rajtam az a száj
mely egykor vad teóriát izzott

ha piszkolódott bennem a derű
koszos hitem mosta a népmese
lapulva a kor függönye mögött
fénylett a naivság mindkét szeme

rongyos régi szenvedélyek alól
ki-kivillannak combok és térdek
megmaradt megannyi versfülkében
ölelgetnek a ’nyolcvanas évek

a génporondon micsoda négyes
Szalonta Vésztő Gyula Szeghalom
serceg pár utca dúdol néhány tér
dallamuk gyakran hallgatom

belém költözött megannyi tavaly
torkomban vibrál a múlt fénysora
számtalan ablakú mondatokból
kikönyöklök régi asszonyokra

További bejegyzések