szoknyádon lábadon
szóvirág nyiladoz
néhány rím-masszázstól
térek itt magamhoz
villámlik mennydörög
ösztöneim között
friss lyuk a nadrágon
megtépte az álom
szenvedély gyökerét
a szív tapogatja
s rányitom az estét
fénylő önmagamra
Elengedem. Soha többé nem gondolok rá. Fogok tudni aludni. Nem jár rajta az eszem minden percben. Nem találok ki véletlenszerű forgatókönyveket a fejemben minden indok
ultraviola fényben érkezel tündöklésed arcra pírt sebez metsző sugaradra olvadozni kezd kedvemre hervadt sok jéglemez nyurga villamosság gyűlik szívemen de néked tenger áram is kevés
Mint a húr-inú gazella lába lopva peng a kőre – az a lány is pillanat volt: felvillant s eltűnt örökre. Karcsu táncdal ütemére érintett meg
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
