lábadtól melegszik a lap
írnom ez épp’ elég alap
felsejlik néhány rím-telek
dekoltázsodon élhetek
hull a ruhád mint a rétes
csak ez varázsodtól édes
káprázatod kilenc tonna
elfér könnyedén a tollba’
sétálva a betű-réten
lelkünk lebbenti az éden
lábadtól melegszik a lap
írnom ez épp’ elég alap
felsejlik néhány rím-telek
dekoltázsodon élhetek
hull a ruhád mint a rétes
csak ez varázsodtól édes
káprázatod kilenc tonna
elfér könnyedén a tollba’
sétálva a betű-réten
lelkünk lebbenti az éden
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.