tudat-udvaron
lírai buli
lábszárad nyalja
a betű-puli
tavasz zöldjébe
vetem az ágyad
hogy mindig csak a
nyugalmat lássad
két szemem halkan
suttogja kebled
zajos világban
intim e szeglet
szédít az este
bájos nőt látok
bebalzsamozza
ágyam az álmod
sejtelmes nyílást
vágnak a szavak
hálóingedben
éden-fény matat
ölelés-lángon
forrnak mámorok
s szerelem gőze
versbe párolog
Egy van mindenből. Egyetlenegy. Ki volna bátor megszámlálni az eső halálát, ahogy cseppenként robban szivárvánnyá a bádogon, hattyúdalával szólítva az óriás eget. Egy van mindenből.
„Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém?” – Szabó Lőrinc: Az egy álmai – Nem vagy
Van bor kenyér ruha vannak a vershez lövedék és lágyabb szavak van szőnyegen szék van asztal komputer van a nyél végén rácsos felület van a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
