nem város ez életkorom
Te hatvan éves versgyerek
a nő élményét szereted
szoknya
porta
s ha fényleni nincs hölgyelem
a magányt mindig restellem
konok
mosoly
most is mintha bennem élnél
wikkendez a vágy az érnél
ámor
sátor
a lényed már nem idegen
varázsolgatsz az idegen
móka
csorda
gyakran káoszos a jelen
botránnyal vésem fel jelem
robaj
moraj
most halat játszik Magyari
csóknedves háló fogja ki
ármány
zsákmány
hatvan nem város a korom
mit éltem eddig porolom
száll az
ára
pár arasszal a menny alatt
szédítgetem én magamat
s pirul a
pirula
három kezdő költő lettem
hatvan év csokra kezemben
világ
virág