Arany János után szabadon
ég a vers-melegtől
a szépasszony lába
költő tekintete
ahogy körbejárja
hordani a témát
szorgos rím a szolga
a szív meg dorbézol
mert jól megy a dolga
fényeknek örömnek
lélek nincs szűkében
épp’ édent ölelget
csodák hűvösében
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
