hol monitorom hol lapom
nézem meresztett szemekkel
mit szó rajzol az friss kebel
a tagolt mondat felemel
mikor egy emlék leesik
ott koppan fele fele itt
az ölelést csókot nászt a
múlás-mérnökök felezik
hol vér hol meg a tinta dől
az elborult emberekből
már Ő meg Ő meg Ő sincsen
sors-táblát törölget isten
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
