Zápor vette kezdetét, kívül száraz ruhák
lengtek kiakasztó nyugalommal –
most mégis vizesen lógtak,
nehéz cseppekben mért idő ketyegett,
kicsit ázottan kérték a szabad helyet
a szobában – nem sejtették, hogy a
hamarosan megjelenő nap, őket
szemelte ki: fakító fénnyel ostromolt;
majd két pillanat, és fergeteges táncmu-
latságot hozott az északi szél, a rózsa bele-
remegett, s székek emelték fel karjaikat;
talán percekig tartott a parádé, hirtelen tört
a lendület, s míg *a ruhák fényesen suhogva*
szálltak, a fűben szirmokra hullott a rózsaillat
(kiemelt sor – József Attila)
