Nem ölelt.
Falat húzott maga köré.
Lehetetlen megközelítésben volt.
Így akarta.
Senki nem látott bele.
Meglepődtek volna.
Színes, tarka világ volt az övé.
Legbelül, ahová senki nem léphetet be.
Kifordítani nem akarta.
Az ajtó bezárult.
A kulcsot régen eldobta.
Felesleges lábnyomokat nem akart.
Nem kíváncsiskodtak, nem tudták merre jár.
Érdektelen emberek kapaszkodtak olykor belé.
Lerázta a mohó vízcseppeket.
Jó volt ez így.
Egymagában többet utazott már, mint azok.
Akik az ajtó előtt toporogtak.
A kincs benne rejtőzött.
Beépítette a csontjaiba, izmaiba, emlékeibe.
Gazdagon vitte önnön magát.
Lassan véget ér az út.
Felkészült rá.
Csak a túrabakancsát sajnálta itt hagyni.