A cinkék csak jöttek, szöszmötölésük-
ben elmélyült bátorság, az erkély
védelmében magokat csippentett csőrük,
s kopogásuk: tititá ritmusláncot hozott;
reggel még aludtak amikor felébredtem,
hűvös méltósággal várt a muskátlibokor,
rám mosolygott az ég alatt megbújó
álmatag fény: s akkor, cinkén láttam a világot:
hirtelen lendületben lebbent meg
a szürke háló tolla, s fekete magok
zuhantak a hintázó nádkosárba,
figyeltem a surranó hangot, lestem,
nem vagyok hiába, telik a függő fonott, s
már nem ijesztett többé a varjak károgása