M. Karácsonyi Bea: Tavaszvirágom

Súlytalan idő, és nárciszillat,
elképzeled, hogy most milyen lehet,
ez a rügyeknek álma, de virrad,
bátran kimenni nem tudok veled.

Mindjárt kel a Nap, tele lesz mézzel,
rézfonatokkal ring a böjti szél,
ábrándos szemmel, ablakból nézel,
karantén idején a szív acél.

Gyöngymosolyoddal várod a végét,
hogy fénypillangó rebbenjen szádon,
míg elcseppented a magány vérét,
vigyázz magadra tavaszvirágom.