Az aszály felszakadó földje
elnyel,
porba hullik a fejem
s testem pora
lesz a szél fekete légvonata.
Valahol az eső lecsendesíti
a kavargó örvényt,
sár leszek akkor
lábnyomokkal tele,
keresztül hajt rajtam a kocsi kereke.
A sárból házat emelnek,
nád-hajamból tetőt
nem kell keresnem temetőt.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
