Lövei Sándor: MI MARAD UTÁNAM

Az aszály felszakadó földje
elnyel,
porba hullik a fejem
s testem pora
lesz a szél fekete légvonata.
Valahol az eső lecsendesíti
a kavargó örvényt,
sár leszek akkor
lábnyomokkal tele,
keresztül hajt rajtam a kocsi kereke.
A sárból házat emelnek,
nád-hajamból tetőt
nem kell keresnem temetőt.