A Duna megmarad
hosszan mossa a partokat,
vizét issza a vidék
s aki elmegy azt
magával viszi
mint az ég.
Utazom rajta én is ha lehet
habjaiból látszanak
az utcák a terek,
s míg a medre bírja
hátára vesz hajót, hidat
erős a sodrása
odalenn a szoros várja.
Ha eljutunk a tengerig
semmivé válik a folyó
dudaszó jelzi ez már a nyílt vizek tere
amibe vándorló folyók halnak bele.
De a Duna megmarad akkor is
ha tengerré lesz hullámos taraja
s elbúcsúzik tőle a halak áradata,
Valahol odafenn a hegyen
forrása fakad hogy újra áradata legyen,
s messzire siessen minden cseppje
s aki el akar menni az elvihesse.
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
