Elengedem. Soha többé nem gondolok rá.
Fogok tudni aludni.
Nem jár rajta az eszem minden percben.
Nem találok ki véletlenszerű forgatókönyveket
a fejemben minden indok nélkül
és bármiféle következmény nélkül.
Másra fogok gondolni.
Koncentrálok az egyéb dolgokra.
Létezik még más is.
Mások másabbjai járnak a fejemben.
Még másabb másokéi.
Nem az övé.
Arra már sosem gondolok.
Nem jut eszembe a plafon árnyékain táncolva
a reflektorfényben.
Nem gondolok majd rá a villamosablakon
átbámulva a Duna part betonjain.
Sosem ugrik majd be arról az orbános
graffitiről a Lánchíd lábánál.
Más lesz a fontos.
A másik gondolatom.
Csak az jár már a fejemben.
Soha többé, soha-soha többé nem gondolok
semmi olyasmire, ami arra engedne
gondolni a továbbiakban.
Kiverem a fejemből,
és amikor kiesik nem nyúlok utána,
hagyom kifolyni az egyik fülemen.
Más jön a helyére, más gondok.
Nem jelenik meg álmaimban.
Nem az álmom többé.
Nem vágyódom, másra vágyom.
Nem kísérletezek vele, nem kockáztatok.
Semmilyen kapcsolatba nem kerülök
a hozzá vezető gondolatfonál első
cérnájával.
Nem leszek az, aki folyton gondol rá.
Más leszek, aki másra gondol.
Gondolni fogok azért, csak másra.
Nem akarok, nem szabad és nem is szeretnék
már rá gondolni.
Nem is engedem be a fejembe többé.
Nem nyúlok el a padlón fényes nappal
epekedve kedve után.
Nem nézek bele a napba a napos délután.
Nem jut eszembe róla haja vége, hogy fekszik sután.
Nem gondolok rá, nem emlékszem
és nem is fogok már ezután.
MÁRCIUSI PÁLYÁZAT
március 1, 2025
