Tökéletesen langyos térben élek.
Nem fázom télen
és nincs melegem nyáron.
A bőrfelületem nem érintkezik
számára kirívó hőfokú
anyagokkal.
Be vagyok zárva ebbe
a tökéletes világba
és jobbra-balra rúgkapálhatnék,
akkor sem tudnék kimászni.
Mint egy medence a Föld
és benne cuppogok.
Nem égek meg,
nincs sistergés se korom,
se szénfestés se ormótlan
nagy csóva és tölcsér,
nincs heg és nincs forrás,
nincs hevület, sem ideg,
nincs rángás és ordítás
és nincsen fájdalom meg ének.
Nem fogok már szülni
és születni sem.
Nincsenek már meg azok sejtek,
mert kifutottam az időből
és sosem koncentráltam
erre annyira, mint most.
Igazságtalan a világ,
ha egyenlőtlen a test.
Ha az előbb hull el
és én belülről nézem végig,
ha már nem néz rám senki,
pedig érzek még én is.
Ha már nem folyik le, nem is vérzik,
hogy örültek volna ennek azok, férfik.
Nem az evolúció vagyok, kilépek a testből,
elegem, Elegem, ELEGEM van ebből!