Azt mondják más vagyok,
csak mert alkalmankénti
szerelmem nem korlátozódik
az egyik nemre.
Másnak hívnak.
Elkülönböznek tőlem
és általuk én is tőlük.
Nem tudom miért érdekel
bárkit és ez miért áll közénk.
Ha rend a lelke mindennek,
én minden vagyok,
és hiába tagadnak, rekesztenek ki
a rendjükből, én rendes leszek.
Miért akarná bárki,
hogy ott csókoljam, ahol más
nem láthatja, ott az
n+1. fal között.
Öregek, én értem,
testben, lélekben,
de már az ókorban is láttak
különbet az emberek.
Színezem magam igen,
hogy ha már lelkem látszik
kívülről, akkor megfesse
ezt a porból testet is.
Ne gondolják, hogy a más az
elkülöníthető,
hogy a melegek közt több
az öngyilkosság, és hogy aki
nem annak aposztrofálja magát,
annak alacsonyabb a testhőmérséklete.
Nincsen köztünk ellentét
és nincsen különbség,
sejtjeink kilencvenkilenc
százalékban megegyeznek és az az
egy az, ami miatt én írom ezt
és te olvasod.