Azt mondják, reflux.
Csak én tudom, hogy
ott él a gyomromban a hangod,
mint egy saválló szörnyeteg,
mardos, kínoz
és ha megrázza magát
újra és újra felbüfögöm a szavaidat,
égetik a nyelőcsövemet,
amíg felérnek,
„tiszta anyád vagy,
egy mimóza rongy”,
számat eltakarom ilyenkor,
nehogy más meghallja,
újra és újra kezet mosok,
félredobok feladatot,
beszélgetést, találkozást,
férfi létemre
fogok egy rongyot
és egy spricnis üveget,
és ahogy anyám szokta,
megtisztítok
padlót,
konyhakövet,
fertőtlenítek
asztalokat,
székeket,
ablakokat,
ajtókat,
kilincseket,
mindent, amin
akár egy parányi nyomot is
hagyhatott a savas hangod,
újra és újra letörlöm
anyám fényképén
az üveget,
végül kimosom a rongyot is,
a radiátorra terítem,
ahogy anyám szokta,
de mire végeznék, a szörnyeteg
megint dühöngeni kezd,
és
minden
mocskos lesz tőle
ismét.
Egyszer hülyére kellene innom magam,
egy jó gyomormosás talán elűzné
örökre azt,
amit őrzök belőled, apám.
G. Makra Ildikó Valódi képmás című kötetéről…
június 22, 2025
