Lengyel János: Alkony előtt

Rabruhám ösztökél
Tenni a jót,
Sósízű testnedvvel
Ennivalót.

Létízű látomás
Ember–gödör,
Vérszagú dobbanás
Halkan gyötör.

Szédülök lelkesen
Körbe forog,
Légváram alapja
Recseg-ropog.

Nyílhatnék bátran is,
Mégsem teszem.
Nincs hozzá pénzem, sem
Csöppnyi eszem.

Elhalkuló hangom
Arcomra hull,
Úgy véltem virrad, de
Már alkonyul.

További bejegyzések