Szerelmed palástja
Reménymolyok tápja,
Mint bolha a fülbe
Ugranál szavára.
De nem szólít hangja
Néma marad ajka,
Szívének titkait
Nem önti szavakba.
Gyáva libidója
Tudakolni nem mer,
Elsőször van dolga
Égő szerelemmel.
S mint már annyi társa
Nőért eped vágya.
Mégis remeg térde,
Mikor elé lépne.
Meddig tart ez átok,
Meddig leszel gyáva?
Miért késlekedsz hát,
Lépj a boldogságba!
(1998, Beregszász)
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
