Erzsi néninek elérkezett a kilencvenedik születésnapja. E jeles alkalomból hétvégére összesereglett a család apraja-nagyja, hogy megünnepeljék a szép, kerek évfordulót. Igyekezett mindenki megjelenni, hiszen sosem lehet tudni, mit hoz a holnap, meddig lehetnek még együtt mindannyian szeretetben. Eljöttek a gyermekek, az unokák és a dédunokák. Remélték, hogy e perc sokáig így marad. A szívekben biztosan így lesz, mert amíg nem felejtik a szeretett családtagot, addig az emlékek által élni fog.
Lázasan folytak a visszaemlékezések, történetmesélések a régmúlt időkről, és a közelmúltról is, amikor megszólalt Lacika, az egyik dédunoka, aki akkor öt-hatéves kisgyerek lehetett:
– Dédi mama, melyikünket szereted legjobban?
Hirtelen csend lett, minden szempár Lacikára tapadt. Úgy hallgatták az iménti mondatot, mintha csodafanfárt hallottak volna, melynek hangjától mindjárt leomlanak a falak.
– Tudod, kisfiam, – jött a válasz –, még annak idején a dédi papával ültettünk sok-sok gyümölcsfát. Ropogós cseresznyét, édes almát, finom meggyet, magvaváló szilvát meg barackot. Tudod, olyat, amelyik szinte elolvad a szádban. Ekkor elidőzött a gondolataiban egy pillanatra, lelki szemei előtt látni vélte a régi időket, majd alig hallható halk sóhaj után folytatta: – Nagyon szerette a nagyapád, az én egyik kisfiam, az volt a kedvence, ültetett belőle a te apukádnak is, aki szintén nagyon szerette. Mondd, Lacika, te is szereted a barackot? – kérdezte kedvesen.
– Igen, mama, nagyon szeretem – felelte Lacika.
– És mondd, Lacikám, szereted-e az almát?
– Igen mama, azt is nagyon szeretem, meg a banánt és az epret is. Tudod, mami, meg a narancsot is nagyon szeretem.
– Látod, kisfiam, hányféle gyümölcsöt szeretsz, és mindegyiket mennyire, de mennyire nagyon? Ugyanúgy, ahogy én titeket. Mindegyikőtöket szeretlek, nagyon, de nagyon. Csak egyikőtök olyan, mint egy szép, ropogós cseresznye, másikótok édes alma vagy édes barack, olyan édes, akár a méz. Épp olyan, Lacikám, mint amilyen te vagy.
Aznap titokban mindenki elmorzsolt néhány könnycseppet, és most, közel ötven év távlatából, talán még ma is mesélnének a déd- és ükunokák a régmúlt, a jelen történéseiből…
…valahol Magyarországon.
Megjelent:
Varjú Zoltán – CSISZOLATLAN
DunapArt Kortársak
Paks, 2023.
