A gnosztikus megváltás és az univerzum befejezése: a világ mint ciklikus folyamat
„Minden élőlény a halálból születik, és minden, ami meghal, az életbe tér vissza. Így állandó körforgásban van minden létező, és az élő és holt dolgok egyensúlya mindig fennmarad.” – (Platón: Phaidon)
Σ
A gnosztikusok szerint a világegyetem nem lineáris, egyszeri teremtési folyamat eredménye, hanem ciklikus természetű. Ez a ciklikusság a világ keletkezésében, fennmaradásában és pusztulásában is megnyilvánul. A gnosztikus filozófia az univerzumot egyfajta hibás körforgásnak tekinti, melyben a demiurgosz teremtett egy tökéletlen anyagi világot, mely folyamatosan távolodik az isteni forrástól.
A világ ciklikussága összefügg a gnosztikus megváltás fogalmával. A megváltás itt nem egy külső isteni beavatkozás, hanem egy belső folyamat, ami során a lélek megszabadul az anyagi világ börtönéből. A világ ciklikus folyamatának egyik fő eleme a reinkarnáció, mely során a lélek többször leszületik az anyagi világba, hogy tanuljon, tapasztaljon és végül megszerezze a gnózist. Amikor a lélek végül felismeri igazi természetét, megszakítja ezt a ciklust, és visszatér az isteni teljességhez.
A gnosztikus megváltás tehát nem egy univerzális, mindenki számára elérhető esemény, hanem egy egyéni spirituális út, amit minden lélek számára személyes Úton kell bejárjon. A megváltás eléréséhez a léleknek át kell látnia az anyagi világ illúzióin, és fel kell ismernie, hogy valódi természete az isteni szellemből fakad. Ezt a folyamatot gyakran ábrázolják belső utazásként, mely során az ember felszabadul a fizikai világ láncai alól, és visszatér a forráshoz. A világ ciklikus folyamatának végpontja a gnosztikusok szerint az, amikor minden lélek felismeri saját isteni természetét, és visszatér a plérómába. Ekkor az anyagi világ eltűnik, mivel már nem lesz szükség rá, hiszen minden lélek visszanyeri eredeti helyét az isteni teljességben. Ez a folyamat azonban hosszú időt igényelhet, mivel a lelkek különböző szinteken vannak a tudatosság és a megértés útján.
A ciklikus világkép más ősi kultúrákban is megtalálható, például az indiai filozófiákban, ahol a szamszára, a születés és halál körforgása központi elem. Ezek a tanítások is hasonlóan hangsúlyozzák a lélek felszabadulását az anyagi világ körforgásából. A modern tudomány nem foglalkozik ilyen ciklikus világkép kérdéseivel, de a kvantumfizika és a multiverzum-elméletek újra megnyitják a lehetőséget a világ sokrétűségéről és esetleges ciklikusságáról.
„Amikor a lelkek elérik a túlvilágot, választanak új életet maguknak, és a választás alapján egy új testbe születnek vissza. A bölcsek olyan életet választanak, amely a tudásra és a jóságra irányul, míg a kevésbé bölcsek a földi élvezetek felé vonzódnak.” – (Platón: Az állam – Er mítosza)
Az idő természete: ciklikus és lineáris időfelfogások a gnoszticizmus és a tudomány fényében
HOLNAP VALAHOL MÁSHOL
▼
Holnap valahol máshol másol le az élet
új formába öntve atommag köré
nőtt nukleon zár magába és megannyi
elmúlt eon születik újjá bennem
amíg szikra lobbant lángot gyújt a fény
repít magával engem csillagpor
közé gyúr a létezés habár az érkezés
még várat majd magára- hagyottan éj-
sötétben mélyálomba fagyottan
szendereg tovább a lélek és az ébredés
pillanata lesz az újjászületés: –
Holnap valahol máshol másol le az élet
új formába öntve atommag köré…
Az idő természete szintén egy olyan kérdés, amit mind a tudomány, mind a spirituális filozófiák kutatnak. A modern fizika az időt egyfajta dimenzióként kezeli, ami szerves része a tér-idő szövetének. Az általános relativitáselmélet szerint az idő nem abszolút, hanem a gravitáció és a sebesség hatására torzulhat, ami azt jelenti, hogy különböző helyeken és körülmények között másként tapasztalhatjuk meg az idő múlását.
A gnosztikus világnézetben az idő ciklikus természetű. A világ keletkezésének és pusztulásának ciklusai a lélek spirituális útjával is összefüggenek, mely során a lélek újra és újra leszületik az anyagi világba, hogy tanuljon és tapasztaljon, majd végül megszabaduljon a körforgásból. A gnosztikusok számára az idő nem lineáris és nem végtelen, hanem egy zárt kör, ami addig ismétlődik, amíg a lélek el nem éri a megváltást.
Ez a ciklikus időfelfogás összecseng más ősi kultúrák tanításaival is, például a már említett indiai filozófiában megjelenő szamszára gondolatával, ami szintén az élet körforgását jelképezi. A modern fizika viszont a kozmikus folyamatokat lineárisnak tekinti, bár a multiverzum-elméletek és a párhuzamos univerzumok létezésének lehetősége új megvilágításba helyezheti az idő kérdését.
A tudomány és a gnosztikus filozófia közötti eltérések az idő fogalmában arra utalnak, hogy az idő természete messze túlmutathat a jelenlegi tudományos felfogásunkon. A kvantumfizika és az idő relativitásának kutatása talán elvezethet egy olyan új idődefiniáláshoz, ami közelebb állhat a spirituális tanítások ciklikus időértelmezéséhez.
A tudat szerepe a valóság teremtésében: a kvantumfizika és a gnosztikus filozófia kapcsolata
Az egyik legizgalmasabb téma a tudomány és a spiritualitás metszéspontján a tudat szerepe a valóság teremtésében. A kvantumfizika megfigyelései, különösen az úgynevezett megfigyelő hatás jelensége, arra utalnak, hogy a tudat képes befolyásolni a valóság szerkezetét. A kvantumfizika elméletei szerint egyes részecskék viselkedése attól függően változik, hogy megfigyelik-e őket vagy sem. Ez a felismerés új kérdéseket vet fel a valóság természetéről: vajon a valóság létezik-e megfigyelés nélkül, vagy a tudat teremtő szerepet játszik benne?
„A lélek soha nem találhat nyugalmat, amíg nem ismeri fel a legfőbb igazságot, ami minden létezés alapja.” – (Platón: A lakoma)
β
A gnosztikus filozófia hasonló gondolatokat tartalmaz, mivel a gnosztikusok szerint az anyagi világ nem önálló és független valóság, hanem egy illúzió, melyet a demiurgosz azért teremtett, hogy tökéletesnek álcázza a tökéletlenséget. Az emberi tudat feladata pedig az, hogy átlássa ezt az illúziót, és felismerje a valóság igazi természetét. A gnosztikusok szerint a gnózis, a belső tudás megszerzése teszi lehetővé, hogy az ember felszabaduljon az anyagi világ fogságából, és felismerje, hogy a valóság valójában szellemi természetű.
A kvantumfizika felfedezései és a gnosztikus tanítások egyaránt arra utalnak, hogy a tudat nem passzív megfigyelő, hanem aktív szereplő a valóság teremtésében. Ez a párhuzam nemcsak a modern tudomány és az ősi filozófia közötti kapcsolatot hangsúlyozza, hanem arra is rámutat, hogy a valóság természete sokkal bonyolultabb lehet, mint azt korábban gondolták. A tudomány egyre inkább felismeri, hogy a tudat és a valóság összefüggéseinek megértése kulcsfontosságú lehet a komplex világunk megértéséhez.
Az anyag és energia kapcsolata: fizikai törvények és spirituális jelentőség
Az anyag és energia kapcsolata a tudomány egyik legalapvetőbb kérdése, amelyet Albert Einstein híres egyenlete, az E=mc2E = mc^2E=mc2 fogalmazott meg. Ez az egyenlet azt mutatja meg, hogy az anyag és az energia alapvetően ugyanaz a dolog, és egymásba átalakíthatóak. A modern fizika szerint az univerzum minden részecskéje energiából áll, mely különböző formákban létezik, mint például az anyagi részecskék és az energia hullámtermészete.
A gnosztikus tanításokban az anyag alacsonyabb rendű, hibás teremtésnek számít, ami eltakarja a magasabb rendű szellemi valóságot. Az anyag tehát egyfajta akadályt képez ebben a kontextusban is, ami korlátozza a szellemi felismerést és megváltást. Ez a filozófiai felfogás azonban újraértékelődhet a tudományos felfedezések fényében. Ha az anyag és az energia egymással szorosan összefügg, akkor az anyag nem csupáncsak illúzió, hanem egy olyan forma, ami mögött spirituális energia húzódhat meg. Az anyag nem tudja teljesen függetleníteni magát az isteni forrástól, hanem annak egyik megnyilvánulása lehet. A tudomány tehát az anyagi világ törvényeit kutatja, míg a gnosztikusok azt vizsgálják, hogyan lehet ezeken a törvényeken túllépve eljutni a szellemi igazsághoz, ezért az anyag és energia kapcsolatának megértése mind a tudomány, mind a spiritualitás számára kulcsfontosságú kérdés. A modern fizika egyre inkább közeledik ahhoz az elképzeléshez, hogy az univerzum alapvető természete energia, ami különböző formákban létezik, míg a gnosztikusok számára ez az energia az isteni szellem, mely az anyagi világ mögött rejtekezik.
Multiverzum és párhuzamos valóságok: tudományos hipotézisek és gnosztikus világképek
„Csak az az élet értékes, amely a Legfőbb Jó, a Szép és Igaz felé irányul, amit az érzékekkel nem foghatunk fel, de az elme révén megérthetünk.” – (Platón: A lakoma)
Ψ
A multiverzum-elméletek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a modern fizikai kutatásokban. Ezek az elméletek azt feltételezik, hogy nem csak egyetlen univerzum létezik, hanem számos, egymással párhuzamos univerzum, melyek eltérő fizikai törvényekkel és valóságokkal rendelkezhetnek. Ezek a párhuzamos világok mind egy multiverzum részei, és valószínűleg nincs köztük közvetlen kapcsolat, bár bizonyos elméletek szerint lehetséges az átjárás vagy az információcsere.
A gnosztikusok számára a párhuzamos valóságok koncepciója nem ismeretlen. A gnosztikus világképben az anyagi világ csupán egy szintje a valóságnak, amit más, magasabb szintű szellemi valóságok követnek. Az isteni teljesség, a pléróma, egy olyan valóság, ami teljesen elválik az anyagi világtól, amihez a léleknek vissza kell térnie. A párhuzamos univerzumok gondolata így szimbolikus értelemben összefügg a gnosztikus valóságok szintjeivel, ahol az anyagi világ nem az egyetlen létező, az emberi lélek legfőbb feladata az, hogy felismerje az anyagi világon túlmutató valóságokat, a megváltás folyamata során pedig, lépésről lépésre, el kell érje ezeket a szinteket.
A modern fizika multiverzum-elmélete és a gnosztikus világkép egyaránt arra utal, hogy az univerzum nem kizárólagosan anyagi természetű, és nem egyetlen valóságra korlátozódik. Az elképzelés, miszerint párhuzamos univerzumok létezhetnek, összhangban állhat a gnosztikus gondolattal, miszerint a világok és valóságok rétegezettek, és az emberi tudat képes átlépni egyik valóságból a másikba. Míg a tudomány ezeket a lehetőségeket elméleti fizikai modellekkel vizsgálja, addig a gnosztikusok ezt spirituális útnak tekintik, ami során a lélek felemelkedik a materiális világon túlra.
Az új felfedezések, melyek a tudományos világban folyamatban vannak, és melyek a párhuzamos univerzumok és multiverzum létezését feszegetik, nyitott kaput jelenthetnek a gnosztikus tanítások újraértelmezéséhez. Lehetséges, hogy a tudomány idővel olyan kérdéseket is meg tud válaszolni, amik jelenleg még csak spirituális vagy filozófiai szinten kerülnek elő, például: mi van a mi univerzumunk határain túl, és hogyan kapcsolódhatunk ezekhez a valóságokhoz.
A tudás fontossága: „A bölcsesség megszerzése és az erény gyakorlása teszi az embert valóban boldoggá, és nem a testi élvezetek kielégítése.” – (Platón: Phaidón)
A sötét anyag, a sötét energia rejtett erői, és a belső látás képessége: a gnosztikus tudás
A modern tudomány egyik legnagyobb kihívása a sötét anyag és a sötét energia megértése. A világegyetem tömegének és energiájának túlnyomó része láthatatlan és mérhetetlen marad a jelenlegi eszközeink számára, ami arra utal, hogy a valóság nagy része még mindig ismeretlen számunkra. A sötét anyag és sötét energia olyan erők, melyek hatnak az univerzum szerkezetére és tágulására, de a természetük még rejtélyes, mibenlétüket titok fedi és a spekulációk táptalaja.
Ez az ismeretlenség a gnosztikusok számára különösen érdekes lehet, hiszen számukra az anyagi világ csak egy felszíni réteg, ami mögött sokkal mélyebb, spirituális valóságok húzódnak meg. A gnosztikus világkép szerint az anyagi világ káprázat, és a valóság leglényegesebb részei rejtve maradnak az emberi érzékszervek és a mindennapi megtapasztalások előtt. A sötét anyag és energia hasonlóan „rejtett” természete párhuzamba állítható a gnosztikus tanításokkal, melyek az isteni tudás (gnózis) megszerzését hangsúlyozzák, hogy az ember átláthasson az anyagi világ látszatain.
„A lélek, amely a tiszta igazsággal való érintkezésből táplálkozik, mindig az ideákra törekszik, és azok felé irányítja látását. Így a tudás valójában emlékezés.” – (Platón: Phaidón)
A sötét anyag és energia felfedezése tehát nemcsak a fizika számára jelenthet forradalmi áttörést, hanem a gnosztikus filozófia számára is új értelmezési lehetőségeket kínálhat. Ha ezek az erők valóban az univerzumot alakítják és formálják, akkor feltételezhető, hogy az anyagi világ mögött rejlő mélyebb valóságok léteznek, melyek megértése újfajta gnózis elérését jelentheti. A tudomány és spiritualitás közötti párbeszéd ezen a területen lehetőséget ad arra, hogy mindkét nézőpont hozzájáruljon az univerzum rejtélyeinek feltárásához.
Az univerzum (…és a történet) vége: tudományos forgatókönyvek és a gnosztikus olvasat
„Amikor a lélek a maga tisztaságában, zavartalanul és tisztán fordul az igazság és az isteni dolgok felé, akkor a legmagasabb rendű ismeretekhez jut el, és látja azt, ami örök és változatlan.” – (Platón: Phaidrosz)
Ω
A világegyetem végéről szóló tudományos és gnosztikus nézetek különösen érdekes kérdéseket vetnek fel. A tudomány számos elméletet alkotott az univerzum végéről, melyek közé a következők tartoznak:
Big Crunch (nagy reccs), mely elmélet azt feltételezi, hogy az univerzum jelenlegi tágulása egy ponton megáll, majd visszafordul és elkezd összehúzódni, végül egy hatalmas összeomlással ér véget. A Big Crunch elmélet feltételezett forgatókönyve a következő folyamatokból áll:
Az univerzum tágulása egyre lassul, mivel a gravitációs erők elkezdenek érvényesülni a tágulás felett. Ez akkor következhetne be, ha az univerzum sűrűsége (az anyag és az energia összmennyisége) elég nagy lenne ahhoz, hogy a gravitáció „legyőzze” a tágulási erőt.
A tágulás megfordul, és az univerzum egyre kisebbé válik, miközben a hőmérséklete növekszik. A galaxisok, csillagok, bolygók és más égitestek közelebb kerülnek egymáshoz, végül egyetlen pontba sűrűsödnek össze.
A végső állapot a kozmikus szingularitás, ami hasonló lehet a nagy bumm (Big Bang) kezdeti állapotához: az univerzum egy végtelenül kicsi és forró állapotba omlik össze.
A Big Crunch teóriáját azonban ma kevésbé tartják valószínűnek, mivel a megfigyelések azt mutatják, hogy az univerzum tágulása nem lassul, hanem gyorsul. Ez vezetett el más, alternatív forgatókönyvekhez.
Big Freeze (nagy fagyás) ez az elmélet az univerzum végének egy másik, talán valószínűbb forgatókönyve, ami azon a megfigyelésen alapul, hogy az univerzum tágulása nem lassul, hanem gyorsul, a sötét energia hatására. A Big Freeze alapgondolata a következő:
Az univerzum örökké tágulni fog, és ezzel együtt az energiája egyre inkább eloszlik. Ez azt jelenti, hogy a galaxisok egyre távolodnak egymástól, és a csillagközi tér emiatt egyre hidegebbé válik, ahogy a sugárzás és az anyag sűrűsége csökken.
Ahogy az univerzum tágul, a csillagok elhasználják nukleáris üzemanyagukat, és kialszanak. Új csillagok pedig már nem keletkeznek, így az égitestek egyre ritkábbak lesznek az univerzumban.
Végül az univerzum hőmérséklete közel kerül az abszolút nullához, amikor már nincs elég energia semmilyen fizikai folyamat fenntartásához. Ezt az állapotot hívják hőhalálnak vagy Nagy Fagyásnak.
Az univerzum végén már csak hideg, sötét, halott csillagok, feketelyukak és szétszórt anyagmaradványok maradnak.
A Big Freeze tehát az univerzum lassú pusztulását jelenti, ahol az energiaközpontok és a csillagászati objektumok fokozatosan megszűnnek létezni.
Big Rip (nagy szakadás) egy drámaibb forgatókönyv, ami arra a lehetőségre épít, hogy az univerzum tágulása a végtelenségig gyorsulhat a sötét energia egy speciális típusa, az úgynevezett fantom energia miatt. Ennek következményei a következőek:
Az univerzum tágulása egyre gyorsabb lesz, és nem csak a galaxisok távolodnak el egymástól, hanem maguk az atomok és a szubatomi részecskék is egyre nagyobb távolságra kerülnek egymástól.
Ahogy a tágulás gyorsul, a gravitáció már nem lesz képes fenntartani a galaxisokat, és azok szétesnek. A tágulás később a csillagokat, bolygókat és más égitesteket is szétszakítja.
Végül az atomok és molekulák is szétesnek, mivel az univerzum tágulása minden erőt felülír. Ez a kozmikus szétszakadás végül a teljes téridő szerkezetének széthullását okozza.
A Big Rip teória tehát azt jelenti, hogy az univerzum tágulása végül annyira extrémmé válik, hogy minden létező dolgot szétrombol, még az anyag legalapvetőbb alkotóelemeit is.
∇
Ezek az elméletek arra vonatkoznak, hogy az univerzum végső soron hogyan érhet véget: visszazuhanásba, befagyásba vagy szétszakadásba torkollhat, attól függően, hogy az anyag és energia milyen szerepet játszik a jövőbeli kozmikus evolúcióban. Viszont a tudomány jelenlegi állása szerint az adatok azt mutatják, hogy az univerzum gyorsuló tágulása folytatódik, így a Big Freeze forgatókönyv a legvalószínűbb. Azonban, ha a sötét energia viselkedésében változás következne be, vagy ha egy új fizikai felfedezés megerősítené a gravitáció dominanciáját, akkor a Big Crunch vagy a Big Rip lehetősége is újra fontossá válhat.
A gnosztikusok ezzel szemben úgy tekintenek az univerzumra, mint egy ciklikus folyamatra, melyben a teremtés és pusztulás örök körforgásban zajlik. Az anyagi világ vége a gnosztikusok számára nem tragikus esemény, hanem a szellemi világ győzelme, amikor minden lélek megszabadul az anyagi világtól, és visszatér a plérómába, az isteni teljességbe. A gnosztikus univerzumkép szerint a világ nem végződik egyszerűen, hanem egy magasabb szintre emelkedik, ahol az anyagi korlátok megszűnnek.
A tudományos és gnosztikus nézetek tehát különbözőképpen közelítik meg az univerzum végét: míg a tudomány fizikai jelenségek sorozatában gondolkodik, addig a gnosztikusok spirituális megváltásként tekintenek rá. Ugyanakkor mindkét nézőpont azt sugallja, hogy az univerzum végső sorsa valamilyen formában összefügg az emberi tudat és a valóság kapcsolatával, és mindkettő keresi azokat a válaszokat, melyek talán elvezethetnek a végső megértéshez. A materialista világkép és a szellemi világ spiritualitása áll egymással szemben – gnózisra ítélve.
A felhasznált irodalom jegyzéke:
- Karen King – What is Gnosticism? (Mi a gnoszticizmus?)
- Karen King – The Secret Revelation of John
- Hans Jonas – The Gnostic Religion (A gnosztikus vallás)
- Wolfgang Smith – The Quantum Enigma: Finding the Hidden Key (A kvantum rejtély: Az elrejtett kulcs megtalálása)
- Ken Wilber – A Brief History of Everything (Minden rövid története)
- Fritjof Capra – The Tao of Physics (A fizika Taója)
- Rupert Sheldrake – Science and Spiritual Practices (Tudomány és spirituális gyakorlatok)
- Gregory Bateson – Mind and Nature: A Necessary Unity (Elme és természet: egy szükséges egység)
- John D. Barrow – The Origin of the Universe (Az univerzum eredete)
- Lawrence Krauss – A Universe from Nothing (Univerzum a semmiből)
- Brian Greene – The Elegant Universe (Az elegáns univerzum)
- Brian Greene – The Fabric of the Cosmos (Az univerzum elegye)
- Stephen Hawking – The Grand Design (A nagy terv)
- Stephen Hawking – A Brief History of Time (Az idő rövid története)
- Lee Smolin – The Trouble with Physics (A fizika problémái)
- James S. Cutsinger – Paths to the Heart: Sufism and the Christian East (Utak a szívhez: Szufizmus és a keresztény Kelet)
- Henry Corbin – Alone with the Alone: Creative Imagination in the Sufism of Ibn ‘Arabi (Egyedül az Egyetlennel: Teremtő képzelet Ibn ‘Arabi szufizmusában)
- John Hick – The Fifth Dimension: An Exploration of the Spiritual Realm (Az ötödik dimenzió: A spirituális birodalom felfedezése)
- Roger Penrose – The Road to Reality: A Complete Guide to the Laws of the Universe (Az út a valósághoz: Teljes útmutató az univerzum törvényeihez)
- David Bohm – Wholeness and the Implicate Order (Teljesség és a rejtett rend)
- Elaine Pagels – The Gnostic Gospels (A gnosztikus evangéliumok)
- Carl Jung – The Seven Sermons to the Dead (A holtaknak mondott hét prédikáció)
- Giordano Bruno – On the Infinite Universe and Worlds (Az univerzum és világok végtelenségéről)
- Michio Kaku – Parallel Worlds (Párhuzamos világok)
- Lawrence M. Krauss – A Universe from Nothing (Univerzum a semmiből)
- Stanislav Grof – The Cosmic Game: Explorations of the Frontiers of Human Consciousness (A kozmikus játék: Felfedezések az emberi tudat határain)
- Aldous Huxley – The Perennial Philosophy (Az örök filozófia)
- Pierre Teilhard de Chardin – The Phenomenon of Man (Az emberi jelenség)
- Rudolf Steiner – Cosmic Memory: Prehistory of Earth and Man (Kozmikus emlékezet: A Föld és az ember története)
- Max Tegmark – Our Mathematical Universe (A mi matematikai univerzumunk)
- P. D. Ouspensky – Tertium Organum: A Key to the Enigmas of the World (Tertium Organum: Kulcs a világ rejtélyeihez)
- John C. Lilly – The Center of the Cyclone: An Autobiography of Inner Space (A ciklon középpontja: Az inner világ önéletrajza)
- Varjú Zoltán – CSISZOLATLAN – DunapArt Kortársak sorozat – Paks, 2023. – ISBN: 978-615-01-8834-8 (Holnap valahol máshol – című vers)
Platón:
- Az Állam (Politeia) – Platón legismertebb műve, mely az igazságosságról, a társadalom felépítéséről és az ideális államról szól. Tartalmazza a híres „barlanghasonlatot”, ami a valóság és a megismerés természetéről szól.
- Phaidón (Phaedo) – Ebben a műben Platón Szókratész utolsó napjait meséli el, és a lélek halhatatlanságáról, az élet utáni létről, valamint a lélekvándorlásról értekezik.
- Törvények (Nomoi) – Platón utolsó műve, melyben az ideális törvényekről és azok szerepéről beszél a társadalom megszervezésében és a politikai filozófiában.
- Timaiosz (Timaeus) – Platón kozmológiai műve, ami az univerzum keletkezését tárgyalja, és a világegyetem lényegét az „isteni kézműves” (Demiurgosz) révén hozza létre. Ez a dialógus érinti a természetfilozófiát és az anyagi világ szerkezetét.
- Phaidrosz (Phaedrus) – Ez a dialógus a lélek természetéről, a szeretetről és az eszmék világáról szól. Platón itt is hangsúlyozza az érzékszerveken túli valóság és az ideák világának fontosságát.
- Szókratész védőbeszéde (Apologia) – Platón ezen művében Szókratész védőbeszédét írja le az ellene felhozott vádakkal szemben. Az erkölcsi filozófia egyik alapkérdésével foglalkozik: hogyan lehet igazságosan élni és cselekedni egy igazságtalan társadalomban.
- Gorgiasz (Gorgias)– Ebben a műben Platón a retorika és az etika kapcsolatát vizsgálja. A dialógusban Szókratész a hatalom és az igazság kérdését vitatja.
- A lakoma (Symposion) – A mű az isteni szeretetről (erósz) szóló dialógusok gyűjteménye. Platón itt az ideális, spirituális szeretetet tárgyalja, mely az emberi lélek fejlődéséhez vezet.
- Parmenidész (Parmenides) – Ebben a dialógusban Platón a lét és az egység kérdéseit tárgyalja, különösen az ideák elméletét kritizálva és továbbfejlesztve.
- Kritón (Crito) – Szókratész és Kritón dialógusa a törvények és az igazságosság tiszteletéről szól, valamint a kötelesség kérdéséről, amikor Szókratész börtönben várja halálos ítéletét.
- Philebosz (Philebus) – A mű az öröm és a tudás kérdését vizsgálja, és azt, hogy ezek hogyan járulnak hozzá az emberi boldogsághoz.
