Őszintén remélem – szeretném hinni -, hogy nyugodt szívvel kijelenthető: az emberi társadalmak alapvetése az erkölcs, a tisztesség és annak fontossága, ami kulcskérdés az egyének és a közösségek életében. A történelem során számos filozófus érvelt amellett, hogy az egyenes, becsületes és tisztességes jellem hosszú távon nemcsak az egyén számára nyújt közmegbecsülést, hanem végső soron a társadalom javát szolgálja. Ezt a gondolatot különböző kultúrák és korszakok bölcselői más-más nézőpontból világították meg, de közös nevezőjük és morális metszéspontjaik mindig az volt, hogy a tisztességre való törekvés alapvetően emberi kötelesség.
Az erkölcs belső parancsáról Immanuel Kant, a német idealizmus egyik legkiemelkedőbb alakja, az erkölcsi cselekvést az emberi racionalitásra és szabadságra vezette vissza. Szerinte a becsület és az őszinteség nem választás és egyéni döntés kérdése csupán, hanem emberi kötelesség. Kant kategorikus imperatívusza így szól:
„Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája általános törvényhozás elvévé válhasson.”
Ez azt jelenti, hogy a tisztesség nem függhet sem helyzettől, sem személyes haszontól, mivel a mindig és minden körülmények közötti helyes cselekvés, az emberi méltóságot és a közösség harmóniáját védi. Kant számára a becsületesség az emberi autonómia egyik kulcsa, mert az egyén tisztességes döntése, az ember igazi szabadságát, erkölcsiségét, annak megnyilvánulásain keresztül mutatja meg.
A tisztesség és a közjó kapcsán Arisztotelész, az etikát az emberi boldogság, az eudaimónia szempontjából vizsgálta. Úgy vélte, hogy a tisztességes élet az erények gyakorlásában teljesedik ki, melyek közé odatartozik az igazságosság, az őszinteség és a mértékletesség. Meggyőződése szerint az embernek nemcsak önmagáért, hanem a közösségért is érdemes erkölcsösen élnie, mert:
„az ember társas lény, és a közösségben megvalósuló élet a legjobb életforma.”
Arisztotelész hangsúlyozta, hogy a tisztesség hosszú távon kifizetődő, mert az erkölcsi élet harmóniát teremt az egyén és a közösség között. Az igazságtalanság és tisztességtelenség ugyan rövid távon hasznot hozhat, de ezek végső soron aláássák a társadalom alapjait.
Az emberi méltóság és tisztesség összekapcsolódásáról a modern időkben Lev Tolsztoj is hangsúlyozta az erkölcsi élet fontosságát, és az emberi méltóság megőrzését a becsületesség és tisztesség alapfeltételének tartotta. Szerinte az ember erkölcsi kötelessége, hogy a belső hangját kövesse, még akkor is, ha az a személyes anyagi javakról való lemondással jár. Tolsztoj így fogalmazott:
„Az ember nagysága nem abban rejlik, amit birtokol, hanem abban, amit önmagából tesz a világ javára.”
Ez az álláspont rávilágít arra, hogy a tisztességes élet belső megelégedést és erkölcsi erőt, emberi tartást ad, ami messze felülmúlja a földi javak mulandó előnyeit.
A hosszú távú visszaigazolásokban a keleti filozófusok közül Konfuciusz tanításai is rávilágítanak arra, hogy az őszinte és becsületes élet hosszú távon mindig megtérül. Konfuciusz szerint a tisztesség a család és a társadalom fundamentuma, amiben az ember személyes kötelessége, hogy jó példával járjon elöl. Ahogy Ő megfogalmazta:
„Az ember erényei a gyökerek. Ha a gyökerek szilárdak, a fa is növekedni fog.”
Ez azt jelenti, hogy a becsületesség nemcsak az egyén életében, hanem a társadalom egészében meghozza gyümölcsét, mert stabil alapot teremt a fejlődéshez és kohéziós erővel bír a közösségre nézve.
Természetesen az emberi élet nem mentes a hibáktól, és senki sem tökéletes. Mégis, az őszinteségre és tisztességre való törekvés olyan kötelesség, ami nemcsak magunkkal, hanem másokkal szemben is elengedhetetlen. Ez a törekvés biztosítja, hogy méltó életet éljünk, ami nemcsak a saját boldogságunkat, hanem a közösségünk jólétét is szolgálja, és biztosítja.
Lényegében az erkölcsös élet, mely az egyenességen, a becsületen és a tisztességen alapul, hosszú távon mindig igazolja önmagát. A földi javak ugyan csábítóak pillanatnyilag, de mulandók lehetnek, melyek egyáltalán nem biztosítékai a kiegyensúlyozott, és boldogan harmonikus életnek. Amíg a tisztesség és az erkölcsi jellem maradandó értéket képvisel, ami hozzájárulhat egy jobb világ megteremtéséhez. Ergo: szabad dönteni, jól vagy rosszul. De érdemes tudnia mindenkinek, hogy az élet hosszú távon végül kiegyenlít majd minden kifizetetlen számlát, amit jó eséllyel a következő generációk fognak megfizetni helyettünk.
A felhasznált irodalom jegyzéke:
- Arisztotelész – Nikomakhoszi etika
Az etikai erényekről és a boldog élet eszméjéről szóló alapvető mű.
- Immanuel Kant – Az erkölcsök metafizikájának alapvetése
A kategorikus imperatívusz és az erkölcsi kötelesség filozófiai megközelítése.
- Lev Tolsztoj – Mire van szüksége az embernek?
Az emberi méltóság és az erkölcsösség jelentőségét hangsúlyozó írás.
- Konfuciusz – Beszélgetések és mondások (Lun jü)
A keleti filozófia klasszikusa, mely a tisztesség és a közösségi harmónia fontosságát hangsúlyozza.
- Platón – Az állam
Az igazságosság és az ideális társadalmi rend kérdéseit vizsgáló filozófiai dialógus.
- Hans Küng – Global Ethics
Az általános erkölcs alapelveit és az egyetemleges emberi felelősséget tárgyaló modern munka.
- Simon Blackburn – Ethics: A Very Short Introduction
Az etikai elméletek alapjainak rövid és érthető áttekintése.
- Albert Schweitzer – Az élet tisztelete
Az élet tiszteletén alapuló etika filozófiai és gyakorlati megfontolások.
