A lélek „csiszolatlan” állapota és a tökéletesség vágya egy olyan témakör, amely számos vallási és filozófiai hagyományban megjelenik, beleértve az egyetemleges értékeket elfogadó hitvilágot és a materialista nézeteket valló csoportokat egyaránt. Néhány filozófiai ág szemlélete az emberi fejlődésre és a tökéletesség elérésére való törekvést támogatja, amelynek alapja az egyéni önmegfigyelés, önfejlesztés, az egyén közösségben való kibontakozásának a támogatása.
A „csiszolatlan” lélek olyan állapotra utal, amelynél az ember még nem teljesedett ki, vagy nem érte el a teljes potenciálját. Egy olyan állapotra, amely még sok munkát, fejlődést igényel, hogy a vágyott és magasabb szintű tudást, a bölcsességet, a tökéletességet elérje a csiszolásra váró lélek.
A Teremtő Akarat követői úgy hiszik, hogy az emberi lélek alapvetően tökéletes, de a földi élet során különböző akadályok és korlátok nehezítik a potenciál kibontakozását. Ezért ők olyan filozófiákat, gyakorlatokat kínálnak fel, amelyek segíthetnek a lélek fejlesztésében a tökéletesség felé vezető úton. Az önfejlesztés és az önmegfigyelés kulcsfontosságú szerepet játszik ezen tanításokban, amelyekben az egyénnek fel kell ismernie azon gyengeségeit, hiányosságait, amelyek jelenleg visszatartják őt a tökéletesség elérésétől. Ezenkívül fontos az is, hogy a csiszolásra vágyó személy, úgy fejleszthesse a saját lényét, hogy támogassa a „csiszolás” folyamatát, például a tanulás által, az etikus életvitel alkalmazásával és kellően empatikus viselkedéssel.
A tökéletességre való vágy szintén fontos eleme ennek a filozófiának, amely azt tanítja, hogy az ember fejlődése soha nem ér véget, mindig van javítható terület, mindig törekedni kell a magasabb színvonal elérésére. Ez a vágy a tökéletességre, a belső munkára, a külső megnyilvánulásokra egyaránt vonatkozik.
A Teremtő Akarat követői úgy hiszik, hogy a tökéletes emberi állapot egy olyan embert kíván megformálni, akinek a cselekedetei összhangban állnak a magasabb rendű erkölcsi és etikai értékekkel, olyan személy, aki az egész emberiség javát szolgálja a benne rejlő tudással. Fontos megérteni, hogy a tökéletesség elérése egy olyan folyamat, amely időt, erőfeszítést és állandó fejlődést igényel. Aki eme filozófiai szemléletben él, annak a „csiszolatlan” lélek az emberi fejlődéshez szükséges potenciált jelenti, míg a tökéletességre való vágy az elkötelezettséget az önfejlesztésben, a személyes értékrend kialakításához vezető Utat.
Összegezve az előzőeket: a megcsiszolt állapot a belső önmegfigyelés, az önfejlesztés az etikus életvitel alapján nyújthat irányt és támogatást az emberi lélek fejlődéséhez. Ahogy a lélek mélységei elénk tárulnak csiszolás közben, felhívják a figyelmünket arra, hogy az érzelmek és az erkölcs szorosan összekapcsolódnak, a megcsiszolt állapot pedig kizárólag a lélek morális fejlődésén, és az abból eredő etikus cselekedetek útján érhető el. Eme szellemiség az érzelmeket a „csiszolatlan” lélek aranyat rejtő gyémántjainak tekinti. Minden emberi érzelem, legyen az boldogság, szomorúság, szeretet vagy düh, segít az embernek felfedezni a saját lényének mélységét és erejét. Az érzelmek megértése, elfogadása lehetőséget nyújt arra, hogy a lélek fokozatosan „csiszolódjon”, ahogy az egyén fejleszti önmagát, és emelkedik általa egyre magasabb erkölcsi, szellemi szintekre lépve.
Megjelent:
Varjú Zoltán – CSISZOLATLAN
DunapArt Kortársak
Paks, 2023.
