A macskaköves tér nagy forgatagában
egy szaxofon melódiája hallatszik,
az életre kelt akkordok oly csodásan
mesélik… amint a nyugvó nap aranylik.
Muzsikus lelkéből szép virágszál fakad,
szirmai magával ragadó emlékek,
melyet ismét átélve, a múlt visszaad…
A jelenben felejthetetlen vendégek.
Járókelők lelkét lágyan megérinti,
utókornak pazar dallamok regélik…,
bú s öröm cseppét öreg zenész széthinti,
szerzeményében életét elmeséli.
Többen meg-megállva, merengőn hallgatják
a hangjegyek csevegőn csendülő táncát,
amely mély érzések impulzusát adják…
Előcsalják a képzelet szivárványát.
