Lecsek Ilona: Hajnali fények

Mihelyt leszállt az est selymes fekete köpenye,
az épületek szeme kíváncsian csillogott.
Egy vakmerő szellő hajtincsemmel játszadozott,
amint talpam érintette a macskaköveket.

A hangulatos utcák cicomás dallamai
egyre csábítottak a tengerpart irányába,
pillantásom megrekedt valaki mosolyában…
S haladva feltűntek a város szimbólumai.

Felérve a nyakigláb lépcsősor tetejére,
elém tárult az éjszakai piac varázsa,
s elbájolt virág kompozíciók aromája,
ekkor megigézett a kanyargós rakpart képe.

A tenger érzéki morajlása elringatott,
miközben a Hold hidat festett a vízcseppekre.
Ámulatomból üdvözlő tülkölés ébresztett,
s a fényárban sikló óceánjáró kacsintott.

A csillogó fényözön színes forgatagából
maradandó s fel-felvillanó ereklyék lettek.
Ha gondolatban ott járok, szívem lüktetve ver…
s emlék az éjszakai fények bódulatából.

További bejegyzések