Legyek, mint a fa, egyszerű,
göcsörtjeimmel sokszemű,
ússzon bennem az erezet,
s ne legyek víznél nehezebb,
ne tegyenek vízre soha,
legyek egy sufni oldala,
mely csendben tartja a tetőt,
a tető pedig tartja őt,
a lábam majd rohadjon el,
föld korhassza nedveivel,
rám a gombák kiüljenek:
padba iskolás gyerekek,
morzsoljon bárki, szétesem,
anyagom porlik lisztesen,
végül aztán, mit bánom én,
vigyen el a fűtés-idény.