Lackfi János: Szobalegyek

Szobánkra őszi legyek szabadultak
négy zizgő látványsöprű sepreget,
négy légy-tekintet-legyező jár körbe,
gyűjt össze színt, zugot és szegletet.

Egy könyvgerinc szilánkja mozaikká
ezerszer ismétlődve összeáll,
már hullik is szét, helyén egy szál kulcslyuk
negyvenfős tánccsoportot produkál.

Lépesméz-sokszögekbe börtönözve
sokadmagunkban vagyunk egyedül,
forog velünk az élő helikopter,
gordonka-mély propeller hegedül.

Négy légy kering szemem belső terében,
kisatíroz a sok röppálya-drót.
Bezártak négy lágy légyfej börtönébe,
lecsapva őket beléjük halok.