Szemcse vagyok, egy lap
kis anyajegye,
belém törik Isten
ceruzahegye.
Körtében kövecske,
kiköpni való.
Steril hullaszaggal
tévéhíradó.
Temetetlen élet,
elvermelt halál,
lottyadt krumpli, répa,
beteg csíra-szál.
Hogy ez mind nem így van?
Bizony, meglehet.
Majd akinek írtam,
sajnál engemet.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
