Lackfi János: GUBÓBAN

Szeretteimtől elhúzódom,
Barátságaimat visszakérem,
Mint hernyó, magamba gubózom,
Embrióként pörgök a térben.

Elém lép az éjszaka halkan,
Dobócsillagokkal felszerelt nindzsa,
Fekete ruháján rés a szemnek,
Egy szeme szűk rés, az is bandzsa.

Idegeim úgy rángatóznak,
Mint élő hús a kocsonyában,
Nézem, hogy belül mivé lettem,
Nézem, hogy ott kinn mit csináltam.

Mint meztelencsiga besózva,
Úgy fordulok ki most magamból,
Lét-kabát bélését kitárom,
Lettem egyszemélyes karambol.

Nincs sálam, de megigazítom,
Egyre szorosabb anakonda,
Surrogva röppennek az évek
Dobócsillagnak homlokomba.

További bejegyzések