Az ittből szólok át az ottba
neked ki hallgatsz zsugorodva
s miután annyi dombra
tetted Bretagne-ban lábadat
az egyik ráunt
fogta magát és téged eltakart
nem tudom tudod-e nálunk
mit jelent hogy laposság
hogy lábaink a végenincs tarlót tapossák
s a kifacsart és összegyűrt kukoricaszárak
s csak dönti valaki a kékfestő-tálat
s hogy fejedet boglyába fúrnád
legyen az urnád
s mint ki áttörte magát a föld túloldalára
széna-bajszot pöködsz hajadat rázva
boldogan hogy mégsem a túloldalon vagy
hisz csak itt lehet itt van odvad
csak itt pirulhat így a fény-aszalta
testen az almabőr s hátadra olvad
a nap gomolya-sajtja
kozma-politika a többi
(az ürgét nagy garral kiönti)
látod csak ilyen ironizálva
lehet szólni az ökölnyi húsdarabba
szorult dolgokról melyektől száraz
szem és torok
remélem érted mire gondolok
Ádám Tamás újságíróra, szerkesztőre, költőre emlékezünk
május 14, 2026