Kuti József: vakon száguldok feléd

a semmi takarja a minden jelenlétét
ölelésed szülte álmok tartanak életben
a szakadék szélén állok nem félek
a mélység vonzása természetes ellenség
szépséged teszi elfogadhatóvá
illatod teszi széppé
leugrom és mégis felemelkedem
ismeretlen erők visznek szárnyakon