Kuti József: Türelemmel harcolni

türelemmel harcolni szeretni
mindenhez már
hűtlenek a szavak
szörnyű szavak
eleven állatként pusztítottak
múltat és jelent
mindent elvadítottak és
a gondolat vajon
lehetek e saját halálomban
mások vigasza
az összes szó
érként táplálja a
folyót mely
átszakította a létezés és
nem létezés gátját
azt kívánom a
szívünk legyen foglalt a
kezünk azt a papírt gyűrje
életünk végén
melyre nem kerül semmi se
még a csend is halott
abban a pillanatban csak
az álmok csörömpölnek
abban a szobában szüntelen
senki nem kérdez
mert nincs kit a
túlsó part fénye világít
már nem lehet
semmit jóvá tenni
követelni csak
úszni úszni úszni