Kuti József: mozdul egy kéz

mozdul egy kéz
és csendet csinál
repedést a falon nincs
rend a rendben
valami változik
ránk tekeredik és
közelebb visz egymáshoz
hellyel kínálva a szerelmet
ágyat bontva a vágynak
nem kérdezve
eszel-e
kell-e ölelés
úgy van és lesz otthon
mint ősz képmásom és a tiéd
az emlékben ami volt és
van nekünk időnk
megélni szépségét
gyökeret verve az
álmok valóságában
akarunk szaladni úszni
egy kicsit megpihenni
lázasan ölelni és meghalni
látni, hogy mennyire látjuk
egymást mosolyogva
gyerekként szorítva magunkhoz
a leggyönyörűbb kavicsot
lelkünk valóságát