Keresés
Close this search box.

Kuti József: Hogy teremtsünk

meg kell maradni,
ott a magasban,
ott szól az a dallam, mely
azt módja, hajtsunk fejet,
már nem nevetünk, nem félünk,
csak a hiányt hagyjuk magára,
ahogy a szél a lerombolt falut,
egy élet helyén,
érezni kell nem vagyunk egyedül,
itt a nap, itt a hold, és az ég,
a végtelen merülés mindenben,
fürdés nélkül az ágyunkban,
szerelem nélkül testet ölelve,
hát, takarj be, takarj mindörökre,
ne menj messzire,
hátha forgolódom, mi lesz, ha leesek,
van e, ami megtartson, ha oly magasan nyugszom,
vagy jobb lent,
szelíd nyugtalanság pörgésében,
tánc, és zene nélkül,
hatalommal a kezedben,
fent vagy, vagy a mélyben,
a lépteid, csodát hoznak,
a szavaid a fülemben maradnak,
és vérző papírra íródnak.

További bejegyzések