egyedül egy szobában
még a tegnap lóg
a mában átlökve a
jókedvet a
másvilágra
akarom érezni
nem vagyok árva
nem húz a mélybe, hogy nem
nem vagy a részem
a félhomály szülte árnyékban
nekem Te vagy az
élet egészen
alszik az álom
de jelen van ébren van a
félelem, de elhagy
szivárványos ég takarja
mozgatja fényeit
utat mutatva szétdobott
ruháinknak abban a rendben
amit senki nem határoz meg
a tegnap áldozatait és a holnap
örömeit senki nem kutatja
Te ölelsz vagy én ölellek
ha vétkezünk hát vétkezünk
a valóság páncélját áttörve
ez maradt mindenünk
ruháink rendjének
meghatározhatatlan vigyázzállása
egy ölelkezés illatával
átitatott szobában
MÁRCIUSI PÁLYÁZAT
március 1, 2025
