Kuti József: átkozott rengeteg

átkozott rengeteg
csak sötét nem
látom a fény kegyelmét
csak vágyom az öled melegét
elbújni elfeledni
mint lőtt sebet műtét után
és csak szaladni nevetve
áttörni a csend falát elég
ha megsimogatom vagy
suttogjak csendben
mintha magamnak szólna
pedig valaki hallja és
nem retteg a sörtétben
erősen tartja kezem a kezében nem
hány ha igazat hall nem lop ha adhatna is
csak ott van csendben és
igen lehetek meztelen
állni előtted semmit nem rejtve
én megtehetem mert
ölelő szempár látja semmiségem és
emeli magasra velem szállva
minden gyilkosság feledés
ahogy eggyé válva
tudjuk mi van velünk és ellenünk
egy lépcsőn járunk egy szobába
egy takaróval takarózunk
együtt lélegzünk szüntelen