Te, ki az, aki néz.
Sugárzó, sápatag,
valaki jönne fel
a liften. Egy nehéz
fehér, vakító zsák.
De nem veszítem el.
De nem mozdul tovább.
Vad, elzúgó patak.
Te, ki is az az én.
Megfog-e valami.
Valamit tartok, és
nincs kedvem tartani
de úgy ragad belém
de érzem, hogy elég.
Miért ilyen kevés.
Mért lenne jó, ha még.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
