Nekifogok, kiásom ezt.
Nem mozdul semmi.
Vagy még előbb, asszem, bemegyek enni,
fölteszek valami lemezt.
Szépen összeálltak a felhők,
esik, ázik
a kert. Én vagyok: van más? Van másik?
Figyel a tükörből egy felnőtt,
rálehel az üvegre, rajzol egy szivet.
Mi van, mogorva,
utolérted magadat korba’?
Rigó száll a bokorra,
lerázza a vizet.
Most akkor az jön majd, hogy ki kinek mivel és mit fizet.