Kukorelly Endre: Megfordul velem

Megfordul velem a szivem,
megfordulok, indulok vissza.
Megállok, és megáll a szív,
kissé puhulok, azt hiszem.
Nyilván más meg keménykedik,
szépen kiegyenlítjük egymást,
azér’
van az, hogy mindig megtelik a sétatér.
Nyár vége van, nincs szúnyog, egy csomó
például paradicsomot
nem metaforikusan értve
állítok a kertben elő,
ez-az sárgállik, futkos egy rigó, meleg
van, a szomszéd locsol, kaptam egy küldeményt,
hogy holnap így legyen meg úgy.
Úgyhogy még nem elég.