Ha áthallatszott, ahogy
kiabálnak, akkor
kimentem a konyhába,
vagy a másik
szobába át. Rossz volt
hallgatni, nem is a
szavakat, inkább
a hangjukat. A grizes-
tésztát megpróbáltam
mustárral, úgy nagyon
szörnyű. Nem kibírhatóbb
sehogy se. Igen és igen.
Turkálok a tányérban,
azt nem szeretik,
néha mégis elnézték
nekem, szerintük se
lehetett ez jó így, vagy
miért. Ugyanaz
az emelet. Ugyanaz a
város, házfalak,
ugyanazon a nyelven
folyik, egyféle
zamatos, megszáradt
tészta. A folyosó
kövezete kifelé lejt,
ha elindultam
a lépcsőház felé,
ezt mindig ki kellett
egyensúlyozni. A tök-
főzelékhez egyszer
hagymát ettem,
csodálatosan rossz volt.
Nem sokat csodálkoztam egyébként,
az még valahogy
hátra volt. Egy csomó
minden még hátra van
biztos, és ezek úgy
szakadnak ki, egy helyről,
és ugyanazon a helyen
maradnak. Ha
szép rendesen
vissza tudnék emlékezni,
legalább arra, hogy
miket mesélek el

További bejegyzések
Az ePUB VERSESKÖTET ALKOTÓI NÉVSORA
február 5, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA
február 2, 2025
FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2025
Szerkesztőségi hírek – 2025. január 31.
január 31, 2025