Kukorelly Endre: LÉLEK

Ha áthallatszott, ahogy
      kiabálnak, akkor
kimentem a konyhába,
      vagy a másik
szobába át. Rossz volt
      hallgatni, nem is a
szavakat, inkább
      a hangjukat. A grizes-
tésztát megpróbáltam
      mustárral, úgy nagyon
szörnyű. Nem kibírhatóbb
      sehogy se. Igen és igen.
Turkálok a tányérban,
      azt nem szeretik,
néha mégis elnézték
      nekem, szerintük se
lehetett ez jó így, vagy
      miért. Ugyanaz
az emelet. Ugyanaz a
      város, házfalak,
ugyanazon a nyelven
      folyik, egyféle
zamatos, megszáradt
      tészta. A folyosó
kövezete kifelé lejt,
      ha elindultam
a lépcsőház felé,
      ezt mindig ki kellett
egyensúlyozni. A tök-
      főzelékhez egyszer
hagymát ettem,
      csodálatosan rossz volt.
Nem sokat csodálkoztam egyébként,
      az még valahogy
hátra volt. Egy csomó
      minden még hátra van
biztos, és ezek úgy
      szakadnak ki, egy helyről,
és ugyanazon a helyen
      maradnak. Ha
szép rendesen
      vissza tudnék emlékezni,
legalább arra, hogy
      miket mesélek el

További bejegyzések