Legjobb haza-
felé. Már az osztrák-német határ
után kiírják,
a Haza ott
egy H betű, ilyen O keretben.
Isten-kalap-szerű. Itt még
a legszebb. Rajzolnak egy
Isten-kalapot,
szép, fektetett ovális kis
Haza, nincs benne
semmi csonkaság,
így, onnan nézve
nem csonka-Magyarország.
Olyan, azt hiszem, hogy akkor már
vissza se fordulok.
Nem veszem észre.
Azt nem írják ki, hogy addig
még mennyi van.
Nagyjából kiszámitom,
azután
túl gyorsan elfelejtem, csak majd
Bécs körül, vagy nem, már
Sankt Pöltennél jut megint eszembe
a hazám,
de ott meg már, ott mit csináljak.
A legjobb rossz, ha mégis
visszafordulok, ez jut
eszembe.
Persze nem. Aztán a határ.
Az út felére szűkül. A reflektort
bekapcsolod, jobban figyelsz.
Jönnek szembe.
