Ez mind kis túlzással a lassú fájdalom-
hoz tartozik nagyon. Mint mind a lom,
mind, ami szemétre kerül,
és szárad legfelül,
míg ráhajigálnak megannyi mást,
új elmúlást,
leszivárog hozzá a víz rohadni,
nem-megmaradni,
szétoszlik majd. De nem olyan pocsék és nincs közel.
Más ilyen szép szétoszlottakhoz el,
a többihez. Miért, nem?
Csak kérdem inkább, mert kicsit sem értem.
Ez itt most nem vigasztalás,
ahhoz sem szoktam érteni. Inkább valami más-
hoz,
a törésmentes házhozszállításhoz.
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
