Tandori Dezsőnek
A versem kissé átorim,
átírom, hogy a rím legyen elég.
Hogy az idődbe fér-e még
elolvasni a műveim,
azt nem tudom, de könyvem, ím
elküldöm, hagy szarja le egy veréb:
ha hogy vidám képet vágok a vég
én én átvágva jámbor feleim,
ne töltsön borzadással el, mivel
az élet vélem minden jót mivel,
de annyit! nem is részletezem itt:
gondoskodó pillantások’t lövell,
csikland tüvel, dühével megdühít.
Örülni hát, örvendeni – de csitt!