Azt mondja aki él és fönn járkál, azt sem
tudni, hogy meddig bírja. Talán
fölírta valami kis papírra, és
a zsebében hordja azt, aki
él, hogy meddig. Talán van, aki
tudja, és remeg, mintha a szerelemtől.
Talán ha kibírnánk, nem
keresni és nem találni semmit.
Azt mondja, akire süt a nap, Uram, rám
süt a te napod, miránk süt
ez a nap. Vagy így hallgat
tovább, és senkinek se szól. És akkor
nem megy, megáll és néz, és nem is
néz, csak hallgat. Nem látja
micsoda fekete is az a nap.
Azt mondja aki él, hogy lenni csak, egy
kicsit is lenni, azt nem lehet.
Az élők, ahogy vannak, lépkednek
csak, mint a gép. És lépnek, úgy, mint
a gép. Mint a gép, Uram.