Voltaképp nem menekülök,
csak gyorsan megyek.
Nem akarom magamat rábeszélni
senkire, de valahogy itt
kezdődöm, és ekkora
vagyok, most nem
tudom pontosan megmutatni.
Sokan csodálkoznak, hogy
megnőtt ez a gy.
Olykor jólesett, olykor bosszant,
olykor nem is rólam mondják,
valami mércét azért mindenki alkalmaz.
Most nem menekülök,
épphogy csak sietek,
mégis, ahogy így megyek,
törekszem,
olyan nevetséges voltaképp.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
