Legtöbbször az áll emelvényen,
aki leginkább csillog-villog,
mikor megjelenik, papírt hordoz,
s tapsol neki a tömegbázis.
Van, aki benyit simán az ajtón,
s van, aki megtorpan óhatatlan,
és mikor idegenvezetik,
mindenhol áhítattal hallgat.
Vannak bizonyos törvényszerűségek,
az ember kétségb’esetten analizál,
bár ez itt nem tudományos cikk,
inkább csak jelzem itten.
A valóság fényes, mint egy szemüveg,
csillog-villog némelyik ága,
a képernyőnkön villog gyakran,
néha meg komor a valóság.
A valóságban küzdelem folyik,
most ide kéne valami roppant kép,
de néha olyan mulatságos dolog
egy ilyen küzdés, ebben a melegben.
Most a tűzfalakat nézem,
sárga és barna és vörös,
nagyon masszívan állnak,
bár eléggé pusztulás-színűek.
