Kukorelly Endre: A kezdet

Lepucoltam az asztalt. Dolgokat
áthelyeztem, várják be ott,
ami jön. Ez van, hogy segít,
és nem csak nekem, hanem
a dolgoknak is, de
még a sorsnak is. Van, ami úgy válik
le csak, vagy el, hogy cuppan
egy nagyot. Ragacskodik a

bőrhöz, az ujjamhoz,
meg ki tudja, mihez még. Egy körcsók-
nyom marad, mélyebb,
másbarna rúzsfolt, lehet sikálni.
Lerámoltál, fiam? Ezt
hallottam, de még nem az asztal
szólalt meg, csak a szomszédban
a veszekedősék. Kiabál.

Így próbálunk segíteni.
Mi mind, akik tipegünk
emez pagonyban. Hogy lehet-e
siettetni bármit, ezt a kérdést
még nem szoktam meg. Lehet,
de nem siet, hanem amúgy is
rohan. Tényleg kurvára rohan,
és csöppet se jön közelebb.

(1989–2021)

További bejegyzések