Kukorelly Endre: 1956

Emlékszem a légópincére.
A szagra.
Jó szag. korhadó fa.
Arra nem, hogy hideg volt-e.
A dübbögésre is.
Tompán szólt, valahogy a pince falából.
Pincében nincs hideg.
Dübb.
Dübb.
Egy harckocsi, azt talán már tudtam, micsoda.
Ruszki tank, a házunkkal szemben, a pékség előtt.
Hogy a ruszki az micsoda?
Dobálták befelé a kiskatonák a kenyeret a fölső, kis kerek nyíláson.
Két kenyér, a lapos felénél összefogva, hajigálták egymásnak.
Mint a rögbilabdát.
Fentről néztem, a harmadikról.
Rögbiznek.
Nyilván egy gyerek nem ért semmit.
Nyilván a felnőttek értenek mindent.