valaki itt jár reszketve
őszi szélben halk sóhajtás
kifakult sárga levelek
ráncain rozsdás forradás
én némán állok vigaszom
az értő égi kegyelem
míg vigyáz óvón csillagom
körbevesz szelíd szeretet
valaki itt jár reszketve
vajon ha elfogyna időm
megérti-e majd csendemet
ha kihunyt a fény szememből
vagy összetör és porrá zúz
nevet gördülő könnyemen
de amíg testem visszahúz
csillagreményem földereng
valaki itt jár reszketve
megszánva földi halandót
ő az ég és föld Istene
reményt sző a pillanatból
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén verse ihlette
