Kristófné Vidók Margit: Vágyrezdülések

Bárhová menj is, követ a múltad,
szemeidben sötét, izzó szenvedély,
s míg bűneidet fülembe súgtad,
már tudtam, ez is egy hóbortos szeszély.
Lustán hullt alá a rózsafényköd,
már nem volt éjjel, és még nem volt nappal,
pirulón hajnal festette bőröd,
közben becéztelek forró csókokkal.
Tenyeredben fénycsepp rezdülések,
halkuló sóhajban égi gyönyörök,
s látni véltem, amint a csendpercek
„összemosolyogtak a hátad mögött.”